Vagyok néked

Vagyok néked

Térdhajlatomba

Fészkeli magát

Az idő.

Úgy teszel,

Mintha látnál,

Belecsípsz

A bőrömbe is,

Ha nem

 Hinném,

Hogy volnál.

Az idő csak

Kabátot csinál

Belőlünk.

S az élet

Lohol utánam

Kábán.

Nem hiszek abban,

Hogy a végén

Esővel majd

Vársz rám. 

S zuhog

A szívem

Véletek,

Jaj, inkább

Hagytál volna,

Zuhog az

Eső is kint.

Soha meg

Nem állna.

S olyan vagy te,

Mint e zokni

Gombolyag.

Bután hittem,

Hogy van élet,

S olyan jó,

Hogy az illúzió

Nem valóság,

Csak képzelet.

  

De néha ő csak

Állatokat

Preparál,

És kidobja

Velük a lelket.

Így azt hiszem,

Hogy a világ,

Nélküled is

Ilyen lehet.

És sokszor

Beszakadt

A körmöm

Is már.

Annyit téptem,

Kapaszkodtam.

Így hát magam

Nélkül

Intek néked,

Én magam,

Ki sosem

Voltam. 

Üdvözlő

Sziasztok! 

   Lehet páran ismertek, akik előző oldalamról találtak, merészkedtek ide, de akik még nem ismernek, azoknak illik bemutatkoznom. Új írói nevemen mostantól mizaként találtok meg. Ezen a blogon a verseimet, novelláimat, gondolataimat és egyéb írásaimat olvashatjátok. 

   Akik nem tudják, régebben egy másik blogon tevékenykedtem, amit félbehagytam legalább egy éve, azonban jelenleg próbálok vissza-visszatérni az íráshoz, mert elfelejtettem, mit is jelentett nekem régen. És mit is jelentettetek nekem ti, olvasók, akik örömet hoztatok a mindennapjaimba azzal, hogy olvastatok. 

   Folytathattam volna a régebbi blogomat, még ha voltak is emberek, akik leiratkoztak, miután abbahagytam, de úgy éreztem, azóta már változtam, és nem igazán éreztem már magaménak azt a felületet. Úgy érzem, ezzel egy új világot nyithatok meg, mert én is megújultam minden téren.
   A Megmarad nekünk cím egy regényötletemből támadt, amit úgy gondoltam, felhasználok ehhez a blogomhoz. Sokat gondolkodtam, mi is lehetne az új oldalam címe, végül ennél állapodtam meg. A megmarad nekünk jelentése igazából egy kulcsmondat lett volna a regényemből, amit végül is nem írtam meg (még), de azt hiszem, ide is tökéletesen illik. Ti, akik blogokat olvastak, írtok, mind tudjátok, hogy ez egy külön világ, amit csak mi ismerünk és értünk. Megmarad nekünk az, ami itt zajlik és történik a maga szépségében is csúfságában. Ez is egy történet.
   Köszönöm, hogy itt vagy velem. :)

Szeretettel,

miza