2017. november 27., hétfő

Támogatós

Támogatós

Néha nézem a bolyhos felhőket,
Miben rejlik az élet,
Pedig néha azt hiszem,
A világ egy fabatkát sem érhet.
Néha villával eszem a levest,
Ha nincs nálam egy kanál,
S a benne úszkáló répát
Igazságtalanul éri halál.

Ha én tudnám, hol állok e világban,
Hinnék egy kakaós csigában,
És csak attól félnék,
Hogy a közepét meg kell ennem magában.
Néha kész vagyok hinni magamban,
S szándékosan letüsszent egy felhő,
Aztán csak nevet a markába,
Hogy nincs nálam esernyő.

S néha csak tovább-tovább kódorgok,
Beterítve nyállal, sárral,
Mert megdobált egy álmom is még,
Mert úgy hittem, tán elvállal.


S felém integet egy nyájas gödör,
Benne tágas, sötét mély,
S átölel falaival,
„Én megvédelek, sose félj!”


2017. október 16., hétfő

Vagyok néked


Vagyok néked

Térdhajlatomba
Fészkeli magát
Az idő.
Úgy teszel,
Mintha látnál,
Belecsípsz
A bőrömbe is,
Ha nem
 Hinném,
Hogy volnál.

Az idő csak
Kabátot csinál
Belőlünk.
S az élet
Lohol utánam
Kábán.
Nem hiszek abban,
Hogy a végén
Esővel majd
Vársz rám. 

S zuhog
A szívem
Véletek,
Jaj, inkább
Hagytál volna,
Zuhog az
Eső is kint.
Soha meg
Nem állna.

S olyan vagy te,
Mint e zokni
Gombolyag.
Bután hittem,
Hogy van élet,
S olyan jó,
Hogy az illúzió
Nem valóság,
Csak képzelet.
  
De néha ő csak
Állatokat
Preparál,
És kidobja
Velük a lelket.
Így azt hiszem,
Hogy a világ,
Nélküled is
Ilyen lehet.

És sokszor
Beszakadt
A körmöm
Is már.
Annyit téptem,
Kapaszkodtam.
Így hát magam
Nélkül
Intek néked,
Én magam,
Ki sosem
Voltam. 


Üdvözlő

Sziasztok! 

   Lehet páran ismertek, akik előző oldalamról találtak, merészkedtek ide, de akik még nem ismernek, azoknak illik bemutatkoznom. Új írói nevemen mostantól mizaként találtok meg. Ezen a blogon a verseimet, novelláimat, gondolataimat és egyéb írásaimat olvashatjátok. 
   Akik nem tudják, régebben egy másik blogon tevékenykedtem, amit félbehagytam legalább egy éve, azonban jelenleg próbálok vissza-visszatérni az íráshoz, mert elfelejtettem, mit is jelentett nekem régen. És mit is jelentettetek nekem ti, olvasók, akik örömet hoztatok a mindennapjaimba azzal, hogy olvastatok. 
   Folytathattam volna a régebbi blogomat, még ha voltak is emberek, akik leiratkoztak, miután abbahagytam, de úgy éreztem, azóta már változtam, és nem igazán éreztem már magaménak azt a felületet. Úgy érzem, ezzel egy új világot nyithatok meg, mert én is megújultam minden téren.
   A Megmarad nekünk cím egy regényötletemből támadt, amit úgy gondoltam, felhasználok ehhez a blogomhoz. Sokat gondolkodtam, mi is lehetne az új oldalam címe, végül ennél állapodtam meg. A megmarad nekünk jelentése igazából egy kulcsmondat lett volna a regényemből, amit végül is nem írtam meg (még), de azt hiszem, ide is tökéletesen illik. Ti, akik blogokat olvastak, írtok, mind tudjátok, hogy ez egy külön világ, amit csak mi ismerünk és értünk. Megmarad nekünk az, ami itt zajlik és történik a maga szépségében is csúfságában. Ez is egy történet.
   Köszönöm, hogy itt vagy velem. :)
Szeretettel,
miza